A faluról
Buják község Nógrád megyében a Cserhát hegység kelet, dél-keleti lejtőjén terül el. Középkorból származó vára és szép népviselete miatt turisztikai szempontból ma is látogatott község. „Maga a szó: Buják, lehet szláv szó is és bikát jelent magyarul, de Bijan chald szó növényi bujaságot jelent. A buja erdőben el is bújhatott mind a vár, mind a falu. Ezen feltevést igyekszik alátámasztani az a körülmény, hogy a várat a falu felől még ma sem lehet látni, csak ha egészen közel megyünk hozzá. E sok nézet közül talán még ez a legigazibb”. Az etimológusok Buják község nevét szláv eredetű személynévből eredeztetik.
A község határában, a Rákos-patak hidján áthaladva juthatunk el a település két védetté nyilvánított büszkeségéhez és nevezetességéhez, amely már a „legújabb” kor flórájának nagyszerűségéről és szépségéről tanúskodok. A keselyréti csemetekert előtti tölgyes szegélyén áll két óriás tölgy. Az erdős környezetben felnövekedett - körülbelül 380 éves - fáktól távolabb, a csemetekert területén találhatjuk a harmadik „matuzsálemet”.
Buják
népviselete a palóc
néphagyomány terület egyik legismertebb és
legszebb viselete. Napjainkig élő, ma is hordott viseletről van
szó. Az ország területén ismert viseletekkel
ellentétben itt most is újat varrnak, nem csak
ünnepi alkalmakra veszik fel a nagymamák a
ládákban, kasznyikban molyosodó ruhadarabjaikat. A
viselet megmaradásának okait kutatva talán
döntő, hogy Buják zárt település. A
környéket elkerülte az iparosítás
és a gyáripar. A falu lakossága megmaradt a
mezőgazdaságban, megtartva és megőrizve a falu
erkölcsi tisztaságát és
népviseletét.
1884-ben gróf
Károlyi Erzsébet a vár alatt 30 szobás
vadászlakot építtetett, és ő
készíttette a
